A Britannic története - 1. rész

Sokan ismerik a Titanic történetét, viszont azt már kevesebben, hogy volt két testvérhajója, melyeknek szintén igen érdekes a története. Az első volt az Olympic, a második pedig a Britannic. Egykoron ezek a hajók voltak az Atlanti - óceán úrhölgyei, mivel az angolban a hajó nőnemű. Egyik legkedvesebb hajómról fogok itt írni. Sajnos ő is a Titanic sorsára jutott, azonban ez más, mint a Titanic katasztrófája volt.

Ha megkérdeznénk 10 embert az utcán, hogy melyik a világ legismertebb hajója, legalább 6 azt mondaná, hogy a Titanic. És ebben igazuk van, mivel a Titanic az első útján jéghegynek ütközött, majd elsüllyedt az első útján, ráadásul, mint a világ legnagyobb hajója. 1912-ben a katasztrófa sokkolt mindenkit, azonban a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az épülő testvérhajóját nem fogják a rajzasztalon hagyni. A Britannic sajnos kilógott a sorból, mivel soha nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Viszont emiatt bele is illett: a Titanichoz hasonlóan ő is elsüllyedt, viszont nála is úgy tartották, hogy a biztonsági intézkedéseivel együtt már nem süllyedhet el, és annyiból hasonlított balsorsú nővérére, hogy bár ő nem volt soha a világ legnagyobb hajója, 1916-ban mégis a háború legnagyobb aktív szolgálatos hajója volt, és Anglia legnagyobb úszó járműve a háborútól függetlenül. Története hasonló még a Lusitania történetéhez: hatalmas 4 kéményes gőzhajó, mely elsüllyed a háborúban, tisztázatlan körülmények miatt. Viszont emiatt is vannak viták. Bár a Britannic nem volt olyan híres, mint a Titanic, nem volt olyan drámai az elsüllyedése sem, mégis külön figyelmet érdemelne, melyet én igyekszem ebbe az írásban megadni neki. Főleg, mivel annyira nélkülözik, és igenis a maga nemében ő is tökéletes alkotása volt a brit hajózási iparnak, és sajnos az idén 100 éve kirobbant első világháborúnak is. A történetét fejezetekre szedem, nem tudom, hogy mennyire, de igyekszem részletesen és képekkel gazdagon szedni a történetét.

Előzmények:

A XX. század elején még nem voltak háborúk, nem volt olyan hatalmas konfliktus sem, mely indokolta volna az óceánjárók hadba állítását sem. Minden adott volt az egyre nagyobb, elegánsabb és gyorsabb hajók építéséhez. Azonban ennek oka is volt: a XIX. század második felétől hatalmas számban kezdtek kivándorolni Európából, és az egyetlen megoldás a hajó volt. Nem elsősorban a gazdagok miatt, hanem a szegények miatt épültek ilyen számban a hajók. Marketing szempontból nézve, akkoriban a kereslet meghaladta a kínálatot, így a hajótársaságok nem győzték hajóval. A különböző nemzetiségű hajótársaságok egymást igyekeztek túllicitálni, és ez „házon belül” is így volt: Angliában a White Star Line és a Cunard Line volt a két legnagyobb társaság, melyek érdekeltek voltak a kivándorlásban. 1898 és 1914 között több mint 10 millió ember kelt át az Atlanti – óceánon, azonban ennél kevesebben tértek vissza szülőhazájukba. De bárhogy is, a XIX. század iparosítása nélkül nem jöttek volna létre ilyen óceánjárók a XX. század elejére.

A White Star Line és a Cunard Line:

Angliában volt a két legnagyobb hajótársaság, melyek folyton igyekeztek túllőni a másikat. Mikor az egyik elkészült az új és nagy hajójával, a másik már tervezte is a sajátját, mely természetesen még lenyűgözőbb kellett, hogy legyen. Viszont ez a rivalizálás nem jöhetett volna létre, ha nincsenek a németek sem. Mivel a Britannic 4 kéményes hajó volt, így illene erről is beszélnem. Magáról a White Starról annyit: Thomas Henry Ismay alapította 1869-ben, és a transzatlanti hajózásra összpontosítottak. Ismay alapvető változásokat eszközölt a hajózásban: a hajók fa helyett acélból készültek, és az alakjuk "hasáb" lett, amely szintén a hajók stabilitását, és nagyobb utasterét tette lehetővé. 1899-ben Thomas Ismay halála után a társaságot a fia, Joseph Bruce Ismay vette át. Az ő nevéhez fűződik a Nagy Négyes: Celtic, Cedric, Adriatic és Baltic-ból álló hajóosztály. Majd ezután következtek az Olympic - osztályú óceánjárók.

A White Star Line mindig a kényelmet tartotta szem előtt, a Cunard a sebesség megszállottja volt. Viszont a White Star-t jobban szerették a kivándorlók, mivel rendkívül jól bántak az utasaikkal. Bárhogy is, a Cunard hajói viszont annyival voltak csendesek, hogy ott nem folyt örökös mulatozás, nem úgy, mint a White Star hajóin. De persze ott sem állandóan, viszont a kivándorlókban mindig lehetett bízni.

A 4 kéményes hajók első darabja a Great Eastern volt, melyet még 1858-ban bocsátottak vízre. Azonban ő eredetileg 5 kéménnyel épült. Mégis 1900-ig kellett várni az első igazi 4 kéményes hajóra: ez volt a Deutschland, melyet a Hamburg-Amerika Line épített. Megjelenését tekintve érdekes volt, hogy az első és a második kémény mögött kisebb hézag volt, majd a harmadik és negyedik kémény ugyanolyan távolságban volt egymástól, mint az első kettő.

A Deutschland sikeres volt, első négykéményesként hódította el a Kék Szalagot a britektől. A németek ezután nem álltak le: még épültek 4 kéményes hajók: a Norddeutscher Lloyd Line rögtön 4-et épített 1897 és 1906 között. Ezek voltak a Kaiser Wilhelm der Grosse, a Kronprinz Wilhelm, a Kaiser Wilhelm II, és a Kronprinzessin Cecilie. Viszont Angliát sem kellett félteni: 1907-ben megjelentek az első brit 4 kéményes gőzhajók, melyeket a Cunard prezentált: a Lusitania és a Mauretania. És itt kezdődik a történet igazán. Ez a két hajó sarkallta arra a White Star-t, hogy megépítsék a legendás Olympic - osztályt. Nemcsak, hogy a legnagyobbak, és a legelegánsabbak voltak, de messze a leggyorsabbak is. Csak mellékesen jegyzem meg: a két hajó közel 790 lábnyi hosszú, és 32.000 tonna súlyú volt. Sebességük pedig 26 csomó. Ekkora hajója még hírül nem volt a White Starnak.

A Cunard büszkesége, a Mauretania. 22 éven át övé volt a Kék Szalag

Ennyi előzmény után lassan elérünk 1907-be, amikor is megszületett a nagy terv a White Star részéről: tönkre tenni a Cunardot, és a White Star-t még nagyobbá tenni. Azonban ekkor még nem sejthették, hogy 1912 egy olyan váratlan fordulatot fog hozni, mely a Britannicra is ki fog hatni.